Robbanásbiztos fűtőtest kiválasztása: zóna, hőmérsékleti osztály és anyag

Robbanásbiztos fűtőtestek vásárlásakor a leggyakoribb félreértés, hogy a vevő csak annyit mond: „Nekem robbanásbiztos kell." Pedig számos védelmi mód létezik; hogy melyik érvényes, az függ az éghető anyagtól, a jelenléte időtartamától és a berendezés legnagyobb felületi hőmérsékletétől.

Először a zónát határozzuk meg

A 0. zóna az, ahol az éghető gáz folyamatosan jelen van, az 1. zóna, ahol normál üzemben rövid időre megjelenhet, a 2. zóna pedig, ahol csak meghibásodás esetén fordulhat elő. Fűtőtesteket szinte soha nem használnak 0. zónában; a fő esetek az 1. és a 2. zóna.

A zóna meghatározza a védelmi módot. Az 1. zóna általában nyomásálló Exd tokozást vagy növelt biztonságú Exe kivitelt igényel; a 2. zónában Exd, Exe, és bizonyos esetekben Exn (szikramentes) is használható. Hazai projekteknél a poratmoszférát is ellenőrizni kell: a porra az ExtD rendszer vonatkozik, a gázokétól elkülönülő szabványrendszer.

Gázcsoport és hőmérsékleti osztály

A IIB és az IIC közötti különbség a reprezentatív vizsgálógázban van: a IIB etilént, az IIC hidrogént és acetilént használ. Az IIC szigorúbb, és lefedi a IIB-t. Az IIC besorolású berendezés használható IIB környezetben, fordítva viszont nem.

A T1–T6 hőmérsékleti osztályok a 450°C-tól 85°C-ig terjedő legnagyobb felületi hőmérsékleteknek felelnek meg. Ez a legkönnyebben elfelejtett tétel: az a fűtőtest, amelynek közeghőmérséklete 200°C, de az elem felülete eléri a 300°C-ot, nem biztonságos T4 (135°C) környezetben — T2-t vagy magasabb osztályt kell választani, vagy csökkenteni a felületi terhelést.

A módszer: megkeressük a helyszínen jelen lévő éghető gáz gyulladási hőmérsékletét. A benzol mintegy 555°C-on (T1), az éter mintegy 170°C-on (T4) gyullad. A berendezés hőmérsékleti osztályának ez alatt az érték alatt kell lennie.

Három szerkezeti szempont

Külön kapocstér: a fűtőelemnek és a kapcsoknak külön terekben kell lenniük, amelyeket lángzáró hézag vagy tömített hüvely választ el. A közegoldali szivárgás nem juthat közvetlenül a kapocstérbe.

A hideg vég hossza: a karima felületétől a fűtött zónáig mért távolságnak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a tömítési terület a tömítés hőmérsékleti határa alatt maradjon. Magas hőmérsékleten ez rendszerint 100 mm vagy több.

Földelés és potenciálkiegyenlítés: a robbanásbiztos berendezés megbízható földelést igényel — a fémburkolat, a kapocstér és a tartó mind ugyanahhoz a földelősínhez csatlakozik, 4 Ω alatti földelési ellenállással.

Az anyag nemcsak korróziós kérdés

A kéntartalmú közegek a nikkel-króm huzalt, a klórtartalmúak pedig a 304-et támadják feszültségkorrózióval — ezek köztudomásúak. Amit könnyű figyelmen kívül hagyni, az a hidrogén: hidrogénes ridegedést okoz a fémekben, a szokásos rozsdamentes acél pedig idővel veszít szilárdságából, ezért meghatározott anyagminőségek szükségesek.

Emellett a kapocstér lángzáró hézagfelületeit nem szabad lefesteni vagy megkarcolni, és a szerelés, illetve a karbantartás során korrózióvédő zsírt kell felvinni. A helyszínen ezt gyakran elmulasztják, ami érvényteleníti a robbanásvédelmet.

A dokumentációnak teljesnek kell lennie

A rendes robbanásbiztos fűtőtesthez megfelelőségi tanúsítványt, a tanúsítvánnyal egyező adattábla-adatokat, kapcsolási rajzot és a lángzáró hézagok karbantartási utasításait kell mellékelni. A tanúsítványon szereplő típus, hőmérsékleti osztály és alkalmazási terület meg kell, hogy feleljen a tényleges üzemi körülményeknek — ne fogadjuk el pusztán az Exd-jelölés láttán.

Vegyük ezeket bele a vételkori műszaki megállapodásba; ez sokkal hasznosabb, mint utólag vitatkozni.